Lók birtok bejárása

1274.

A fejérvári egyház káptalanja Krisztus valamennyi hívének, akik a jelen levelet látni fogják, az Úrban örök üdvöt!

Mindenkinek a tudomására akarjuk hozni, a jelen levelünkben foglaltak által, hogy személyesen megjelenvén előttünk László ispán fia János az egyik részről, a másik részről pedig Iseph fia János ispán. Ezen László ispán fia János azt a vallást tette, hogy Louk nevezetű, Somogy vármegyében levő földjéből egy földet - amely a saját maga javára visszatartott földtől a közöttük húzódó és lentebb megírt határok által van elválasztva - százötven ezüst márkáért eladott ezen Iseph fia János ispánnak az általa és örökösei által való örökös birtoklásra, márpedig oly módon, hogy ezen százötven márkányi összegbe beleszámította azt a kettő híján harminc márkát amelyért már korábban zálogba adta János ispánnak ezt a most eladásra kerülő földet. Ezenfelül hasonlóképpen ebbe a százötven márkányi összegbe számították annak a két ekealja földnek az értékét - tudniillik tizenöt márkát -, valamint annak a két, összesen hét ember részét magába foglaló szőlőnek az értékét - tudniillik huszonnégy márkát -, amelyet ugyanazon a földön ezen János ispán a mi kiváltságlevelünk tanúbizonysága szerint már korábban megvásárolt tőle, továbbá azt a tizenkét márkát, amelyért ezen László fia János - mint mondotta - kevéssel ezelőtt eladott két Chekur és Marcel sceulewe nevezetű szőlőt János ispánnak.

És László fia János megerősítette, hogy az ily módon az előbb mondott százötven márkának a számára való teljes kifizetése megtörtént; hozzátéve azt is, hogy ha valamely időben ezen János ispán vagy örökösei a mondott földet áruba akarnák bocsátani vagy zálogba kívánnák adni, akkor a mondott László fia Jánosnak és örököseinek tartozzanak eladni vagy elzálogosítani. És hasonlóképpen, ha ezen László fia János az ebből a földből a saját maga számára visszatartott földet valaha is el akarná adni, akkor az előbb mondott János ispánnak és örököseinek tartozzék eladni vagy zálogba adni. Azokat a szőlőket pedig, amelyeket ezen László fia János tart birtokában az előbb mondott és már a nevezett János ispánra szállott földön és amelyek száma tizennyolc, szabadon és mindenféle hegyvám nélkül fogja bírni és birtokolni. Az idegen embereknek az Iseph fia János ispán ezen földjén levő szőlei után pedig ezen János ispán a szokásos hegyvámot fogja szedni.

igy tehát ezen eladáshoz és vásárláshoz beleegyezését és hozzájárulását adta Gumba-i Akur a maga, valamint rokonai - tudniillik Budouk fia Pál, János fiai: Iván, Márk és Lodomér, Ányos fia Koppan, Pósa fia Tiburc, Endre fiai: Leuka és Endre, Vajda fia Detmar, Mikó fia Mikó, Gergely fia Gatal és fivére, Guegus Gumba-i nemesek - nevében: továbbá valaki Mihály nevű Sag faluból, aki Tamás ispán fiai: Iwachin mester Kamarcha-i esperes és Dénes mester, mint határosok nevében és helyett jelent meg. Ezenkívül egy bizonyos Sary-i Zoym fia Elex nevű ember is megjelenvén, bemutatta a somogyi monostor konventjének az okleveleiben testvéreinek, tudniillik Adriannak, Sándornak, Jánosnak és Gime-nek a beleegyezését, továbbá még valaki, aki Kedhel-i Mihálynak, Jekoniás mester szerviensének mondotta magát, bemutatta a somogyi konvent oklevelét, amely levél megjelentette, hogy ezen Jakoniás mester is beleegyezését adta e tekintetben.

A telek földjeit egymástól elválasztó határok futása pedig, amint azt a felek jelentették, olyanképpen van, hogy Louk földnek az első határjele abban az útban halad, amelyik Kedhel-ről jön, egy régi határjelnél érintvén Jakoniás mester földjét és van itt két új határjel is ezen út mindkét részéről; a keleti rész Iseph fia János ispáné, a nyugati rész László fia Jánosé. Annakutána dél felé megy ugyanannak az útban, az út két oldalán levő két, földből felhányt határjelig, s azután leereszkedik ugyanabban az útban és megérkezik, két földből hányt, az út két oldalán levő határjelig, amelyek Louk falu telkén vannak; a keleti rész János ispáné, a nyugati rész László fia Jánosé. Annakutána két, földből rakott határjelig megy amelyek egy berek végében vannak és itt kilép ebből a Hurhusut nevezetű útból; a keleti rész János ispáné, a nyugati és az északi rész László fia Jánosé. Annakutána ugyanezen berek mellett halad két, földből való határjelig; a nyugati és északi rész László fia Jánosé, a keleti és déli rész János ispáné, s ugyanezen berek végében dél felé halad tovább két, földből hányt határjelhez, ahol a keleti rész János ispáné, a nyugati rész László fia Jánosé. Azután két, földből készített határjelhez megy a kerek szilvafák szegletében; a keleti rész János ispáné, a nyugati rész a szántófölddel együtt László fia Jánosé. Annakutána két, földből hányt határjelhez megy, ahol beleszakadván egy gyalogútba és kelet felé tartván felfelé halad két, földből készült határjelhez; a keleti rész János ispáné, a nyugati rész László fia Jánosé, s ezen Berch-nek nevezett hegyecske tetején két határjelhez érkezik, amelyek a tulfyotol-nak nevezett zsenge fák alatt állnak, s ugyanitt belészakad a nagy útba, dél felé tartván ugyanebben az útban két, földből hányt határjelig, majd ugyanebben az útban futva eljut két, földből készült határjelig és ott ez az út kétfelé ágazik; a másik Boya faluba megy. Azután két, földből készült határjelhez megy, ugyanabban az útban futván a Kalusta nevezetű árok mentében, s itt a keleti és déli rész János ispáné. Annakutána ugyanebben az útban felhágván a hegyre eljut két, földből hányt határjelig; a déli és keleti rész János ispáné, a nyugati és északi rész László fia Jánosé.Azután ugyancsak ebben az útban haladva eljut két, földből hányt határjelig, ahol észak felé fordulva kilép az útból; a nyugati rész János ispáné, az északi rész László fia Jánosé. Majd egy hold hosszúságban futván két, földből felhányt határjelig érkezik, nyugat felé tartva; a déli rész János ispáné, az északi rész László fia Jánosé. Annakutána abban az útban halad két, földből készült határjelig, amelyik út Hurwatkut-ba megy, a déli rész János ispáné, az északi rész László fia Jánosé. Azután két földből készült határjelig megy, s így módon futván ugyanabban sz útban megérkezik, Chama fia Gergely határaihoz, ahol két új, földből hányt határjel van; a keleti rész János ispáné, a nyugati rész az előbb mondott Gergelyé, s azután így folytatván ugyanazon Gergely földjének mentében déli irányban, a nyugati rész Gergelyé, a keleti rész János ispáné.Annakutána kelet felé megy a Morsoly-i népek határaihoz; a déli rész a Morsoly-i népeké, Az északi rész János ispáné. Azután halad és megérkezik a Gumba-i nemesek földjének határaihoz; az északi rész János ispáné, a déli rész az előbb mondott nemeseké. Annakutána kelet felé megy és tart a királyné Sáry-i szakácsainak határaihoz, régi határjelek mentén; a nyugati rész János ispáné, a keleti rész a Sary-i szakácsoké. Azután a Kuslokod-i nemesek határai felé megy és tart, ahol a déli rész János Ispáné, a nyugati és északi rész ezeké a Kuslokud-i nemeseké, s így futván megérkezik az első határjelhez és ott befejeződik.

Igy tehát az előbb mondott László fia János magára vállalta, hogyha bármely időben bárki az előbb mondott földet elvenné ezen János ispántól vagy örököseitől, akkor ő vagy örökösei tartozzanak eljárni saját fáradozásaikkal és költségeikben.

Ezen dolog tanúbizonyságául és örök érvényre kiadtuk jelen, pecsétünkkel megerősített levelünket.

Az Úr 1274. esztendejében, szeptember idusa előtt az ötödik napon, amidőn Demeter mester egyházunk prépostja, Myke az éneklőkanonok, felicián az őrkanonok, valamint Hab a dékán.

 

 

Ebben a dokumnetumben említik elsőként a "Morsoly népeket".

Forrás: Dr. Gál József: Marcali történetének mohács előtti dokumentumai I.

Ez az oklevél a Magyar Országos Levéltár Sibrik- levéltárában, a 69.954/d.1. szám alatt található. Latinból magyarra fordította: Tóth Péter.

Visza a lap tetejére

 

pecset